Elmezavar
A hetvenkettes kilométerkőnél fogyott ki az üzemanyag. Az autó hirtelen rángatni kezdett, aztán a motor rúgott még párat és leállt. Volt még annyi lendület a járműben, hogy le tudtak húzódni az útpadkára. A két férfi kiszállt a pontiacból és egy ideig tanácstalanul nézegették a kocsit. A sivatagi szél lomhán kavargott a főút mellett. Az ég tiszta és felhőtlen volt, csak a nyári nap tűzött kitartóan és két dögkeselyű körözött a levegőben.
- Tudod mi vagy te, John? - szólalt meg végül az egyik fickó.
- Tudom Kane. Kretén vagyok.
- Igen, az vagy! Kretén! Legalább annyi eszed lett volna, hogy megtankolod a járgányt, mielőtt kirabolod azt a benzinkutat!
- Ne próbáld rám kenni ezt az egészet Kane... Te is ott voltál.
- Te vezettél! Neked kellett volna látni, hogy üres a tank, te idióta! - csattant fel Kane.
Magukhoz vettek pár dolgot az utastérből és gyalogosan indultak a főút mentén a város irányába. Maga a város hetven mérföldre volt, de úgy gondolták kockázatos lenne egy lopott jármű mellett várakozniuk. Mindenféle gyanús alakok autózhatnak erre. Például rendőrök. Vagy maga a Sheriff. Próbáltak stoppolni, de igazából kevés autót láttak és azok is velük szembe haladtak. A keselyűk kitartóan követték a két alakot, de már nem ketten köröztek a fejük felett, hanem négyen. John egy üveg ecetes uborkát tartott a kezében és néha evett belőle egyet.
- Esküszöm nem olyan az íze, mint a hazai termésnek - motyogta a férfi és egy újabb uborkát tömött a szájába. - Szerintem a gyártók mindent telenyomnak tartósítószerrel. Maga az uborka is más. Emlékszel? Otthon szántás és veteményezés előtt apu jól megtrágyázta a földet ganéval. Az jó termést hozott. Az íze is sokkal jobb volt...
Úgy tűnt, Kane türelme lassan, de biztosan kezd elfogyni. Dühösen a testvére felé fordult és kiütötte a kezéből a literes üveget. Nedves üvegszilánkok és uborkák hevertek a forró aszfalton. Ecet szaga kezdett terjedni a levegőben.
- Arról beszélj inkább, miért kellett lelőni a benzinkutast! Abban egyeztünk meg, hogy nem ölsz meg senkit, te húgyagyú!
- Hát... Hívni akarta a zsarukat.
- Nem! Nem akart hívni senkit! Elvágtuk a telefonkábelt! Nem emlékszel?
- De a szándék megvolt benne! Kezébe vette a kagylót!
- Tudod mi vagy te John?
- Tudom Kane. Kretén vagyok - válaszolta a társa ostoba arckifejezéssel.
- Igen bazdmeg, kretén vagy és idióta is! Most mondd utánam: "Én, John Martinez egy idióta vagyok!" - üvöltötte Kane.
- Nem. Azt nem mondom - válaszolta a másik.
- Ne szórakozz velem! Ismételd utánam: "Én, John Martinez egy idióta vagyok!"
Mikor John elővette a pisztolyt, Kane arcáról eltűnt a dühös kifejezés. Nem félelmet érzett, inkább csak meglepődött. Kettejük közül mindig is ő volt a főnök és eddig meg sem fordult a fejében, hogy a társa esetleg ellene fordulhat, most pedig egy negyvenötös colt csövével nézett farkasszemet. Fent az égen a keselyűk mintha egyre többen lettek volna, mint akik éreznek valamit. Talán arra vártak, hogy a két férfi végre kinyírja egymást, ők pedig jót lakmározzanak a bűzlő beleikből.
- Nincs töltve te barom! Az egész tárat belelőtted az öreg benzinkutasba! Tedd el a fegyvert! Jön egy autó! - szólalt meg egy idő után Kane. Hangjából most nyugalom áradt. - Én beszélek, te kussolsz! Megértetted? - mondta, miközben a hüvelykujját mutatta a közeledő jármű felé.
Egy ócska kisbusz állt meg mellettük. Az a fajta volt, amivel a hippik járnak. Aminek az elején egy nagy volkswagen jel látható, az oldala össze van firkálva festékszóró spray-vel, az utastér pedig mindig marihuánától bűzlik. Kane kinyitotta az anyósülés oldali ajtót. Az utastér marihuánától bűzlött. Egy hosszú hajú, szakállas férfi ült a volán mögött. Fiatal lehetett, talán huszonöt, vagy harminc éves. Rajta kívül mást nem látott a járműben.
- Elvinnél?
- Hát persze - válaszolta a szakállas és beleszívott még egyet a cigarettacsikkbe, mielőtt kidobta az ablakon.
Kane az anyósülésen foglalt helyet, John pedig hátul. "Ne háborúzz, szeretkezz!" - ez volt olvasható a műszerfalra ragasztott matricán. Ez jellemző ezekre a hippikre - gondolta magában Kane. Basznak a háborúra, a világra, meg úgy általában mindenre. Csak a drog és az alkohol elég legyen. Elképzelte, hogy imádkoznak ezek este lefekvés előtt. "Mindennapi THC-nkat és alkoholunkat add meg nekünk Urunk, most és mindörökké, ámen." Igazából Kane nem tudott imádkozni, csak improvizálta ezt a szöveget a fejében. John sem tudott imádkozni. Ami azt illeti, ő olvasni sem tudott, de jól bánt a fegyverekkel és ez kellő mennyiségű agresszióval párosult, ami bizonyos esetekben nem számított hátránynak. Például, ha rabolni kellett. Kár, hogy John az utóbbi időben gyakran túllőtt a célon. Legalábbis Kane szerint.
Az autó elindult, de két méter utazás után durranás hallatszott és a jármű döcögve megállt. A hippi elhagyta a kisbuszt és átnézte a gumiabroncsokat.
- A rohadt életbe, defektet kaptunk! - mondta.
A szakállas szitkozódva kereste az emelőt. Kane és John kiszálltak az autóból. Rágyújtottak, közben érdeklődve figyelték a műveletet. Magasan a fejük felett a dögkeselyűk kitartóan köröztek. A hippi meglazította a csavarokat és az emelővel megemelte a járművet. Ismét a kerékkulcsal kezdett dolgozni. A csavarokat a mellette levő dísztárcsába dobta, aztán leemelte a sérült kereket. Az abroncsot kezdte el tanulmányozni.
- Kurvaélet! Ez üveg! Egy üvegdarab szúrta át a gumit! - kiáltott felháborodva. - Egyesek azzal szórakoznak, hogy üvegeket dobálnak az úttestre?! Hát ezt nem hiszem el! Ki lehet az a kretén idióta, akinek megfordul ilyesmi a fejében?
Nem tudta folytatni a szitkozódást, mert John bezúzta a fejét a kerékkulccsal. A hippi holtan terült el az útpadkán. Fejéből vér szivárgott.
- Hülye! - szólt Kane. - Legalább megvárhattad volna, amíg kicseréli a kereket! Most nekünk kell bekoszolnunk a kezünket! Tudod mi vagy te John?
- Tudom. Kretén vagyok.
Felszerelték a pótkereket és a holttestet elrejtették a közeli bokros területen. Beültek az autóba és elindultak a város irányába. Aznap a keselyűknek jó napjuk volt. A vacsora tálalva a bokrok között. Bon appetit!
Szótlanul autóztak egy ideig, de aztán John számára kínos lett a hallgatás és megtörte a csendet.
- Figyelj csak, tesó! Szerinted miért zártak minket intézetbe?
- Úgy emlékszem beszéltünk már erről párszor. Apánk alkoholista volt, anyánk meg drogfüggő. Szerintem már a születésünk előtt is szúrta magát. Mikor ikreket szült, szerintem sokkot kapott. Túl sok volt ez neki. Nem emlékszel? Állandóan ki volt ütve és az ágyon feküdt.
- Nem nagyon emlékszem. Gyerekek voltunk - válaszolta John. - Apánkra jobban emlékszem.
- Tényleg? - kérdezte Kane. - Róla milyen emlékeid vannak?
- Állandóan részeg volt és az ágyon feküdt - válaszolta John.
- Remek. Akkor ismét megbeszéltük a gyerekkori élményeinket - szólt a másik és cigarettára gyújtott. - Arról is vannak emlékeid, hogy az intézetből miért kerültünk a diliházba?
- Hát... Nekem azt mondták, hogy... Nem tudom! Már nem emlékszem! Szerintem nem is mondtak semmit. Mindig nyomták belém azt a szar injekciót.
- Na basszus! Hát képzeld, belém is! - válaszolta Kane. - Szerintem azért kerültünk a zártosztályra, mert már akkor is hülyén viselkedtél, baszki!
- Kane!
- Mi van?
- Azt hiszem baj van. Egy rendőrautó jön mögöttünk.
- A rohadt életbe! Ne csinálj semmi hülyeséget John! Ne gyorsíts! Ne fékezz! Vezess nyugodtan, mint aki csak úgy autózgat! Érted?
- Értem! - szólt John és a gázba taposott.
Mögöttük a rendőrautó lámpái piros és kék fényekkel villogni kezdtek és a sziréna beindult. Először rekedten berregett, aztán visítani kezdett. A benne ülő két rendőr próbált a kisbusz mellé kerülni, de az összevissza imbolygott az úton. Egy kilométeren át tartott az üldözés, de végül a hippibusz az egyik kanyarban lesodródott az útról és felborult. Forgott még párat a jármű, aztán megállt. A négy kereke az ég felé nézett, mintha magához Istenhez fohászkodna és azt mondaná: "Uram! Nézd mit tett velem ez a kretén!" Körülötte hatalmas porfelhő kavargott. A rendőrök nyekergő gumikkal megálltak és kiszálltak az autóból. Fegyverüket elővették a pisztolytáskából és a rendőrautó fedezéke mögül a felborult kisbuszra céloztak.
- Gondolod, hogy ő az? - kérdezte az egyikük.
- Ha igen, akkor biztosan fegyvere van! - válaszolta a társa.
Egy férfi mászott ki az összetört járműből. Felállt és a sajgó derekát tapogatta. Bambán nézett körül, mint aki nem tudja pontosan hol van és mi történt.
- Kane Martinez! Dobja el a fegyvert és emelje fel a kezét, de csak lassan! - hallotta az idősebb rendőr hangját a főút irányából.
A férfi a zsarukra nézett és elővette az övéből a pisztolyt, amiben már nem volt lőszer. Szitkozódva eldobta. Kezeit magasan a feje fölé emelte és elindult az úttest irányába. A rend őrei nem bántak vele finoman, mikor durván leteperték és megbilincselték.
***
A Sheriff az íróasztalnál ült és a kávéját szürcsölgette. Csizmás lábait az asztal lapján pihentette és cigarettára gyújtott. A helyettese nem volt ilyen nyugodt. Idegesen mászkált a helyiségben.
- Láttál már ilyet? - kérdezte végül.
- Nos, igen. Öt évvel ezelőtt, mikor először megszökött az Athens elmegyógyintézetből. Akkor egy ceruzával megölt egy orvost, három ápolót, egyet pedig megsebesített. Majdnem úgy történt, mint most. Ezúttal valahogy megszerezte a biztonsági őr fegyverét is, aki a portán teljesített szolgálatot. Ne idegeskedj Alan! Már vége. Hamarosan visszaviszik oda, ahová való - szólt a Sheriff és beleszívott a cigarettába.
- Dehát ez az ember pszichopata! Nézd! Saját magával beszélget! - mutatott a fiatalabb fickó a rácsos cella felé, ahová a foglyot zárták.
- Nem. Nem pszichopátia. Azt mondják, ez disszociatív személyiségzavar. Két tudat egy testben. Ámbátor... Állítólag ritka eset, hogy a két személyiség egymással beszélget, vagy vitatkozik.
- Szerinted tudja?... Úgy értem tudják, hogy ők valójában... Egy személy?
- Az orvosok szerint nem hajlandóak ezt tudomásul venni. Ikreknek képzelik magukat. A sors fintora, hogy ez nem is áll olyan messze a valóságtól. Hallottál már olyan esetről, mikor az ikerterhesség korai szakaszában az egyik magzat egyszerűen felzabálja a másikat? Nos, Kane Martinez anyja állítólag ikerterhes volt, de végül csak egy baba született.
- Megette a testvérét az anyaméhben? - kérdezte elborzadva Alan.
- Nem ez a helyes kifejezés. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egybeolvadtak. A domináns fél ilyenkor általában teljesen felemészti a másikat. Jó esetben. Néha azonban nem tökéletes a folyamat... - szólt Beckett Sheriff és mindketten a ráccsal elválasztott cella felé néztek, ahonnan heves vitatkozás hangja szűrődött ki.
- Ezt jól elbaltáztad John!
- Ne izélj már Kane! Tudod, hogy tizenhárom évesen vezettem először! Mikor egyszer apu megengedte! Ezt követően pedig öt évvel ezelőtt, mikor először meglógtunk az Athensből!
- Ez jellemző volt az apánkra! Téged megtanított vezetni és célbalőni! Engem meg le se szart! Különben is, mikor jöttek a zsaruk, mondtam, hogy ne gyorsíts! Tudod mi vagy te, John?
- Tudom Kane. Kretén vagyok...
A videót a Sötét Mesék youtube csatorna készítette. Narrálta: Wolf Márk