Red Room 2.
NSA kibervédelmi központ
november 01. 21:16
Michael és Oliver a monitorokat nézték. A képernyőn egy fekete csuklyás alak egy székhez kötözött férfi körmét tépte le valami szerszámmal, ami leginkább egy laposfogóhoz hasonlított. Hónapok óta figyelték ezt a weboldalt, de lenyomozhatatlannak tűnt. Csak a website URL-címe volt állandó a folyamatosan változó IP-címek, MAC-címek és digitális azonosítók tengerében. Az információk, amiket keservesen összekapartak, zsákutcába vezettek. Virtuális gépek adatai voltak, amelyek valójában nem is léteztek. Regisztráltak az oldalra, fizettek a tagságért, de nem sikerült követni a tranzakciók útvonalát. Próbáltak sebezhetőséget találni a chat alkalmazásban, de hasztalan. Michael és Oliver öreg rókáknak számítottak a kiberbűnözés elleni harcban, de ez most valami más volt. Megakadtak ezzel az üggyel és az idő ellenük dolgozott. "TOR-anonym hálózat. Rohadna meg, aki kitalálta! Ráadásul ez nem is nemzetbiztonsági ügy!" - mondogatta Oliver. Négy hónap elteltével már több, mint harminc gyilkosságot láttak élőben és ez sokkoló volt. Általában kisebb kínzásokkal kezdődött az előadás. Fogak és körmök kitépése, de aztán rendszerint eldurvult a műsor. Ujjakat, karokat, lábakat vágtak le. Előtte elkötötték a végtagokat, hogy az áldozatok nehogy idő előtt elvérezzenek. Szemeket téptek ki az üregeikből. Pár esetben infúziót szúrtak be a szerencsétlenek vénájába, hogy pótolják az elveszített vérmennyiséget. Láttak élve kiherélést, nemi erőszakot tüzes vassal, lefejezést vadásztőrrel és láncfűrésszel. Egyszer saját szemükkel látták, ahogy egy nőt élve felboncolnak és kiveszik a belső szerveit. Persze a nézőknek mindenért fizetni kellett. Tokent kellett vásárolniuk borsos áron, amit aztán tetszésük szerint elkölthettek. A legtöbb néző hetente fizetett a tagságért és csak bámészkodni járt ide, az internet legmélyebb és legsötétebb bugyrába, de voltak elvetemültek, akik aktívan kivették a részüket a műsorból. Ők örömmel fizettek a kínzásokért és a csonkításokért, így élve ki szadista hajlamaikat. Miután a webhely híre elterjedt a darkweben, a nézők száma robbanásszerűen emelkedett és végül már sokan voltak. Nagyon sokan. És egyre többen. Hetente két alkalommal ment az előadás, óramű pontossággal. A kínzásokat általában egy köpcös fickó követte el, de volt egy társa is, aki a műsort vezette. Állandóan maszkot viseltek és a vékonyabbik alak hangja el volt torzítva valami hangmodulátorral. A dagadt soha nem szólt egy szót sem, csak tette a dolgát. Az alanyok szemét és száját általában nem kötötték be, hagyták őket üvölteni, ezzel is emelve a hangulatot. Mikor végül valaki fizetett a kivégzésért, megölték az áldozatot. Ezután a vékony fickó megköszönte a figyelmet és véget ért a műsor. Azonban az is előfordult, hogy az alany belehalt a kínzásokba. Ez az este kicsit más volt, mint a többi. Eltűnt a falról a fordított kereszt, ami mindig ott lógott és a fogva tartott férfi szája is be volt kötve. A körmös mutatvány után a két maszkos félrevonult. Csak a megkötözött fickó volt látható a monitoron. Fent a nézők száma látszódott, jobb oldalon az árlista volt látható, alul pedig a chat, ahol a beteg közönség idióta üzenetei voltak olvashatók. Három kameraállás közül választhattak a nézők tetszés szerint. A billentyűzettel lehetett képet váltani.
- Nézd! Valamire készül! - szólt Oliver.
Az ismeretlen férfi hintázni kezdett a székkel és felborult. A kép meglódult, mintha eldőlt volna a kameraállvány. A hármas monitoron ezután a vékony és a dagadt fickót látták maszk nélkül. Éppen dohányoztak és buta arckifejezéssel bámultak ki a fejükből. A levegő megfagyott. Csak a chaten jelent meg pár új üzenet.
"Ez az öreg Frank a régiségkereskedésből!"
"Ez az a vénember az Old Things-ből!"
"A fiatalabbikat ismerem. Programozást tanított az egyetemen!"
A vézna öregember kiugrott a kamera látószögéből és pár pillanat múlva megszakadt a kapcsolat.
- Old Things régiségkereskedés! Keress valami címet! - kiáltotta Michael. Oliver begépelte az adatokat.
- Old Things. Több ilyen üzlet van. Várjunk csak! Ez lesz az! A tulajdonos neve Frank Grass. A Bond és a Bowery sarkán. Frank otthoni címe: Broome street 26.
- Itt, New Yorkban? -kérdezte hitetlenkedve Michael és a telefonért nyúlt.
- Gordon! Van egy nyomunk!
Szövetségi nyomozóiroda
november 04. 10:34
- Nézzük meg újra a felvételt és mondja el mégegyszer. Talán felfrissül az emlékezete, Mr. Anderson! - mondta Gordon. Újraindította a videót. A monitoron a dagadt, maszkos alak ismét letépte a székhez kötözött férfi körmét. Az áldozat a kamerák felé akart kiáltani, de be volt kötve a szája. Gordon kimerevítette a képet és ráközelített a fickó arcára.
- Beismeri, hogy ön látható a felvételen?
Louis Anderson kényelmetlenül feszengett. A feje be volt kötve, mintha valami turbánt viselne. Ma reggel fekete terepjáró állt meg a háza előtt és pár öltönyös alak erélyesen megkérte, hogy üljön be az autóba. Aztán ide hozták az irodába és ez a Gordon nevű alak csupa kínos kérdéseket tett fel. Ráadásul ez a videófelvétel... Muszáj volt elmesélnie az elmúlt pár nap eseményeit, de azért nem mondott el mindent...
- Igen. Leütöttek és abban a helyiségben ébredtem. Megkínoztak. Másra nem emlékszem - mondta Louis, közben a mutatóujján igazgatta a kötést.
- Mi történt azután, hogy felborult a kamera és megszakadt a kapcsolat?
- Nem tudom. A köpcös fejberúgott és egy sikátorban tértem magamhoz.
Hazudik! - gondolta Gordon. Két nappal ezelőtt, mikor átkutatták Frank Grass lakását, nem találtak semmit, de az üzlet pincéjében vérnyomok voltak, összetört kamerák és számítógépek. A pince kialakítása is ugyanaz volt, mint amit a videofelvételeken láttak. Michael és Oliver minden egyes műsort rögzítettek, mindhárom kameraállásból. A dagadtat is azonosították végül. Átnézték azoknak a volt egyetemi oktatóknak a listáját, akik informatikát tanítottak és összehasonlították a fényképeiket azzal a videoanyaggal, ami a kamera borulása után készült. A neve Peter Barna volt. Zaklatta az egyik tanítványát, de a nemi erőszakot nem tudták rábizonyítani. Ennek ellenére az egyetemről távoznia kellett. Persze az ő lakásán sem találtak semmit párszáz gigabájt gyerekpornón kívül. Aztán kiderült, hogy egy másik ingatlan is van a tulajdonában Tewksbury közelében. Egy erdei ház. Amit ott találtak, gyomorforgató volt. Nem a vér és az agyvelődarabok miatt, amik beborították az egyik falat. A közelben találtak egy kétszer három méteres gödröt, ami tele volt megcsonkított hullákkal és emberi testrészekkel. Ott bukkantak rá Frank Grass és Peter Barna holttestére is. Az utóbbit nehéz volt azonosítani. Volt még egy sörétes puska, amiről már lehetetlen volt ujjlenyomatot venni. A sorozatszám alapján Peter tulajdona. Valószínűleg ezzel a fegyverrel lőtték le a két férfit.
- Tudja hogy akadtunk a nyomára, Louis? - kérdezte Gordon.
- Felismerte valaki az arcomat a videófelvételről?
- Óh... Dehogyis! Találtunk egy sörösüveget a faházban, a maga ujjlenyomataival. Mondja, maga alkoholista?
- Nem.
- Hogy volt kedve sörözni egy ilyen feszült helyzetben? Mr. Anderson, ön már egyszer volt előzetes letartóztatásban, így került az ujjlenyomata a nyilvántartásba. Miért is kapták el akkor? Hackelésért?
- Loptam a szomszédom wifijét - morogta Louis.
- Nem tartom valószínűnek, hogy csak két ember csinálta ezt az egész valóságshowt - szólt a másik. - Még elemzik a számítógépeken talált információkat, de több mint gyanús, hogy voltak társaik. Michael és Oliver most vizsgálják át a merevlemezek tartalmát. Úgy tűnik, az egyik gépről emaileket és csatolt fájlokat küldtek egy hamis címre. Csak idő kérdése és felszámoljuk az egész bűnszervezetet. Korábban azt állította, hogy az öregember átnézte a maga iratait. Ha az öregúr, vagy a dagadt tartotta a kapcsolatot a banda többi tagjával, akkor talán pontosan tudják, hogy ki maga és hol lakik.
- Le vagyok tartóztatva? - kérdezte Louis.
- Ahogy mondtam, most tanúként hallgatjuk ki. Az az igazság, hogy a kollégáink az NSA-nél már régtől figyelték azt a website-ot. Most mindenki örül, hogy vége. Én azt is elhiszem, hogy önvédelemből lőtte le a két fickót.
- Akkor végeztünk! Ha van még kérdése, keresse az ügyvédemet, vagy tartóztasson le! - csattant fel Louis és elhagyta a helyiséget.
- Kérem ne hagyja el a várost! És hívjon fel, ha eszébe jut valami! - szólt utána Gordon ügynök.
Louis Anderson lakása
November 4. 10:30
Emily két szatyorral tért haza a bevásárlásból és a piros tűsarkú cipőivel betipegett a nappaliba.
- Louis! Megjöttem! - mondta a nő vékony, kislányos hangon, de nem érkezett válasz.
Már megint elment - gondolta. Louis olyan furcsa mostanában. Nem elég, hogy nem kapott tőle ajándékot a születésnapjára, de aznap délelőtt eltűnt és csak másnap reggel ment haza véresen és büdösen. Úgy volt öltözve, mint egy csöves és valami red room-ot emlegetett. Emily csak remélni merte, hogy nem valamelyik piroslámpás negyedből tért haza a barátja. Az sem volt világos számára, hogy ezek után miért dobta ki a férfi a laptopját az ablakon. Pedig mennyire szerette régebben azt a laptopot! Órákat ült előtte és egy fekete ablakba írt be fehér szövegeket, amit Emily egyszerűen nem értett. Például mit jelent az, hogy "aircrack-ng"? Olyan furák néha a férfiak. A nő ledobta a cipőit és leheveredett a kanapéra. A televízióban az egyik kedvenc műsora ment, a TV-shop. Most éppen egy többfunkciós turmixgépet kínáltak akciósan. Valaki kopogott az ajtón. Ez Louis lesz.
- Nyitom Drágám! Már megint elveszítetted a kulcsot?
A nő meglepődött. Az ajtóban egy fekete ruhás, szőke férfi állt. Napszemüveget viselt.
- Louis Andersont keresem - szólalt meg az idegen.
- Nincs itthon. Ki maga?
A férfi elkapta Emily nyakát és leteperte őt a kanapéra. A lány csak most vette észre, hogy a hívatlan látogató nincs egyedül. Belépett egy másik idegen és becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Ez a fickó talán latino volt és kicsit slamposabban öltözött, mint a társa.
- Túl veszélyes lenne itt várakoznunk. Lehet, hogy Louis már köpött a zsaruknak. Szerintem vigyük magunkkal a lányt! Adj neki egy nyugiszurit! - szólt a szőke, aki a nő nyakát szorongatta.
A latino elővett egy fecskendőt és Emily nyakába döfte. A nő elkábult, de nem volt egészen eszméletlen. A szőke férfi írt valamit egy cetlire, amit végül elhelyezett a dohányzóasztalon. A két alak kivezette a lányt a házból. Egy fekete furgon hátsó ülésére lökték. Az egyik férfi a volán mögé ült, a másik a lány mellé. Azonnal elindultak.
- Mi... Miért csinálják ezt? - kérdezte erőtlen hangon a nő.
- Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: bosszú - felelte a lány mellett ülő latino. - Először nem tudtuk mi történt Frankkel és Peterrel, de ma reggel már részletesen cikkeztek az erdei tömegsírról a lapok. Megtalálták őket lőtt sebekkel és biztosak vagyunk benne, hogy Louis Anderson ölte meg őket. Szerencsére a megboldogult Frank mindig leszkennelte és átküldte nekünk az alanyok iratait, ez nálunk egyféle szabály. Így találtunk magukra.
Emily egy szót sem értett az egészből, de nem volt ideje tovább kérdezősködni. Kapott még egy nyugiszurit a nyakába, ami teljesen kiütötte. Sötétség...
Louis Anderson lakása
November 4. 13:32
- Drágám! Megjöttem! - kiáltotta Louis, mikor belépett a lakásba, de Emily nem válaszolt. Nagyon messze nem lehet, nem volt bezárva az ajtó. A konyhában két papírszatyor. Bennük brokkoli és egyéb zöldségfélék. Talán a lány kicsit túlzásba viszi ezt a vegetáriánus étrendet. Miért csinálja? Sajnálja az állatokat? A növények is élőlények, nem? Egyébként ha már a növényeknél tartunk, gondol valaki a dél-amerikai esőerdőkre, mikor ilyen papírszatyrokat gyártanak? Bekapcsolta a rádiót és töltött magának egy whiskyt. Végigdőlt a kanapén és próbált ellazulni. "Halál mindenhol, mint a legyek a szélvédőn..." - szólt a Depeche Mode száma. Mit tudhat Dave Gahan a halálról? - sóhajtott magában Louis. Neki volt alkalma közelről megtapasztalni. Három nappal ezelőtt egy tömegsírban mászkált meztelenül. Utána megölt két embert. Nem tudta feldolgozni. Töltött magának még egy italt és megitta. Túl sok volt neki az utóbbi pár nap. Legjobb lenne elfelejteni a történteket, legalábbis nem kéne rá gondolni egy ideig. El kéne szigetelődni a valóságtól egy üvegbuborékban, ami kívülről tükörként veri vissza a fényt - gondolta és töltött magának még egy dupla whiskyt.
Valamikor este nyolc körül ébredt és a szokásosnál jobban hasogatott a feje. "Mi a frekvencia, Kenneth?" - szólt a rádióból az R.E.M. zenéje. A barátnője még mindig nem volt sehol. Próbálta hívni, de a hangposta válaszolt. Letette a telefont és azon gondolkodott, hogy most mit csináljon, mikor észrevette a cédulát a dohányzóasztalon. A kézzel írt szöveg egy URL-cím volt. Bepötyögte a telefonjába, de az hibaüzenetet jelzett. Kilépett az udvarra, átvágott az utcán és a szemben lévő házhoz ballagott. Megnyomta a csengő gombját a bejárati ajtó mellett. Aztán kopogott. John arcán meglepődés látszódott, mikor ajtót nyitott.
- Louis? Mi történt veled? Úgy értem... Miért van bekötve a fejed? - kérdezte a középkorú fekete férfi.
- A fejemre esett egy féltégla. Mondd csak John, használhatnám a laptopodat? Az enyém a napokban véletlenül kiesett az ablakon.
- Ööö... Igen - mondta a szomszéd. - Gyere bentebb.
Louis belépett a házba. Szép tágas lakás. Nagyobb a nappali, mint az enyém - gondolta, miközben keresztül gyalogolt a házon. Üdvözölte John feleségét, Barbarát és az íróasztalhoz lépett. Kihúzta a kábeleket, hóna alá kapta a laptopot és távozott az épületből. Átvágott az úttesten és elindult a saját otthona felé. A középkorú házaspár elképedve bámult utána.
- Nem gondolod, hogy Louis kicsit furcsa mostanában? - kérdezte az asszony.
- A fejére esett egy féltégla. Okozhatott némi kárt.
Louis Anderson, aki megfogadta, hogy soha többé nem fog számítógép elé ülni, letette a gépet az íróasztalra és felnyitotta a laptopot. A cédulára írt cím szokatlan volt. Látszólag betűk és számok véletlenszerű sorozata, ami onion-ra végződött. Ide tor-böngésző kell. A telepítés nem okozott problémát. Beírta a címsorba az url-t és entert nyomott. Egy login panel jelent meg. Vörös háttér, a betűk mintha vérrel lettek volna írva. Bejelentkezés, felhasználónév, jelszó, regisztráció. A férfi a regisztrációra kattintott. Persze nem volt ingyenes és bitcoinnal kellett fizetni.
- Rohadnának meg! - szólt Louis. Normális körülmények között nem kezdeményezett volna pénzügyi tranzakciót egy idegen gépről, de ezek most nem voltak normális körülmények. Fizetett és regisztrált Louis_32 névvel.
Bejelentkezett és bekövetkezett az, amitől a legjobban félt. Egy vörösen megvilágított helyiséget látott, középen egy boncasztal és azon egy nő volt lekötözve. Emily. A lány ruhátlan volt és zokogott. Louis a padlóra roskadt és a kezébe temette az arcát. Először bűntudatot érzett, mert a lány az ő hibájából került ilyen helyzetbe, aztán tehetetlen düh kerítette hatalmába. Legszívesebben szétverte volna a laptopot, az asztalt és az egész helyiséget. Végül leült a székbe és tüzetesebben átnézte a monitort. A TAB-billentyűvel lehetett kamerát váltani. Alul volt egy chat-ablak, jobb oldalon egy árlista. Ismerős volt ez a kép, nagyon is ismerős. Azon a laptopon látott ilyet, amit hónapokkal korábban a kínai piacon vásárolt. Az asztalhoz kötözött nő körül két alak mászkált. A háttérben, a fal mellett további három alak volt látható. Mindannyian vörös színű köpenyt viseltek. Szemükbe húzott vörös kapucni takarta az arcukat. A chaten primitív hozzászólások voltak láthatók, nagyrészt hibás helyesírással. Ezek nemi erőszakra, kínzásokra és egyéb perverziókra buzdították a csuhás alakokat. Más nézők egymásnak írtak durva üzeneteket, vagy ismerkedni akartak.
Valamelyik néző nyilván az árlista egyik pontjára klikkelt, mert egy piros színű üzenet jelent meg: "Jobb kéz gyűrűs ujj - Betegfiú99".
- A Betegfiú99 nevű nézőnk 40 tokent fizet az alany gyűrűsujjáért! - szólt az egyik vörösbe öltözött csuhás alak, aki Emily mellett állt. A lány jobb kezét leszorította. Egy másik köpenyes alak belépett a képbe és egy metszőollóra hasonító tárggyal levágta a nő ujját, akinek torkából sikoly tört elő. Megcsonkított kezéből vér serkent.
- Ez a világ pokolra jut, mert mind bűnösök vagyunk! - mondta fennhangon a vörösbe öltözött alak, aki a lány kezét szorította le.
- Állatok vagyunk, ölni teremtettünk! - kántálták a társai kórusban.
Ez nem lehet! Ezt nem bírom nézni! - gondolta Louis. A telefon után nyúlt és Gordont tárcsázta, aki csak fél perc elteltével fogadta a hívást.
- Gordon! Újra működik a website és Emilyt fogva tartják!
- Tudom Louis! Ide figyeljen! Maradjon a seggén és ne csináljon semmi hülyeséget! Nyomon vagyunk! Ma már ne hívjon! Megértette? - válaszolta Gordon és megszakította a hívást.
A monitoron a vörösbe öltözött öt ember a háttérbe vonult és tovább kántáltak.
"Állatok vagyunk, ölni teremtettünk!"
Louis kikapcsolta a gépet. Felbontott még egy üveg whiskyt és a felét megitta. Kiment az udvarra, egy ideig összevissza mászkált. Visszament a házba. Megitta a maradék italt és az üveget a falhoz vágta. Ezer darabra tört üvegszilánkok repültek szét a helyiségben. Újra bekapcsolta a gépet és belépett az oldalra. A monitoron Emily egyik fogát tépték ki.
"Állatok vagyunk, ölni teremtettünk!"
Írni akart a chatre, de nem sikerült. Szembesült a ténnyel, hogy az üzenetekért is fizetni kell. Vásárolt tízezer tokent és folytatta a próbálkozást.
- Hagyjátok békén, ti rohadékok! - írta a chatre. Az egyik kámzsás alak, aki nyilván a többiek főnöke lehetett, közelebb lépett a monitorokhoz, aztán közvetlen közelről az egyik kamerába nézett. Louis most vette észre, hogy a vörös színű kapucni alatt ugyanolyan színű maszkot viselt. Csak a szeme volt látható.
- Louis Anderson? Már vártam! - mennydörögte a hangmodulátorral eltorzított mély hang.
- Állítsa le! Állítsa le ezt az egészet! Maga nem Őt akarja, hanem engem! Ő nem tehet semmiről! - írta Louis.
- Ahogy óhajtja - mondta az arc nélküli alak. A billentyűzetekhez lépett és begépelt valamit. A képről eltűnt a chatablak és az árlista, csak Emily vérző teste volt látható, aki irgalomért könyörgött és a háttérben a fal mellett a négy vörösbe öltözött ember.
"Állatok vagyunk, ölni teremtettünk!" - kántálták, aztán hirtelen megszűnt az élő hang is.
A főnök újra a kettes kamerába nézett és egy mobiltelefont tartott a kezében. Tárcsázott és Louis Anderson telefonja megcsörrent. Louis sokktól és az italtól remegő kézzel fogadta a hívást.
- Ha esetleg le akarják nyomozni a vonalat, ne fáradjanak - mondta a vörösruhás. - Nézze Mr. Anderson. Nem akarok hazudni magának. A barátnője ma este meg fog halni. Vagy így, vagy úgy... Magán múlik.
- Hogy érti azt, hogy rajtam múlik? - kérdezte Louis.
- Az itteni nézők többsége perverz. Fizetni fognak azért, hogy megcsonkítsuk a nőt. Tudja, szeretik kiélvezni a helyzetet. Az ujjak levágásával és a fogak kihúzásával kezdődik. Később a nemi erőszak, a karok, vagy lábak levágása következik. Talán élve boncolás is lesz. Nem tudjuk előre, hiszen minden a nézőkön múlik. De maga segíthet neki.
- Segíthetek??? Hogy érti ezt? - kérdezte Louis.
- A maga kezében a döntés. Választhat neki azonnal egy gyors és humánus halálnemet. Akkor kevesebbet fog szenvedni - mennydörögte az eltorzított hang.
A telefonos kapcsolat megszakadt. A főnök a billentyűzethez lépett és begépelt valamit. Újra megjelent a chatablak és az árlista.
"Bal kéz, mutatóujj" - jelent meg egy piros üzenet a chatablakban a Hüvelymatyi nevű nézőtől.
- Ez a világ pokolra jut, mert mind bűnösök vagyunk! - mondta a főnök.
- Állatok vagyunk, ölni teremtettünk! - kántálták a többiek.
Lefogták a nő bal kezét és az egyik szektatag levágta a nő ujját egy metszőollóval. Emily torkából hörgő sikoly tört elő. Louis arcán könnycseppek gördültek le. Átnézte az árlistát, ami a monitor jobb oldalán volt látható. Igazából nagy volt a választék. Túl nagy.
"Miért? Miért az ártatlanok szenvednek?" - jutott eszébe egy idézet, aztán remegő kézzel egy szövegre kattintott: "Lefejezés láncfűrésszel". Felállt, felbontott volna még egy üveg italt, de úgy tűnt kiürült a bárszekrény. A laptop irányából egy láncfűrész zúgása hallatszott. Közelebb lépett és térdre rogyott. Két csuhás lefogta a nő vállait és egy harmadik levágta a lány fejét. Állítólag 5-6 liter vér van az emberi testben, de ez sokkal többnek tűnt. Mikor a fej elvált a testtől, a szekta vezetője a hajánál fogva felemelte az emberi fejet és közvetlen közelről a kamera elé tartotta, úgy, hogy a halott nő arcát lássák a nézők. Louis nem bírta levenni a szemét a szörnyű látványról. Csak nézte, mint akit megbabonáztak. A nézők a chaten őrjönve fejezték ki elégedettségüket.
Ekkor hirtelen éles dörrenés hangja hallatszott. A csuhás eldobta a fejet és a helyiség másik végébe rohant. Az egyik szektatag felkapott egy húsvágó bárdot a többi szerszám közül, de halálos lövés érte a homlokán és holtan rogyott össze. Fekete ruhás, sisakos alakok özönlötték el a helyiséget, kezükben gépkarabély. Leteperték és megbilincselték a vörösbe öltözött embereket. Aztán besétált a képbe egy civilbe öltözött alak, hosszú kabátban. Őszülő hajú, szemüveges férfi volt. Pont a kettes kamerába nézett. Gordon!
Louis alkoholtól eltompult agya próbált visszaemlékezni a Gordonnal folytatott legutóbbi beszélgetésükre: "Maradjon a seggén és ne csináljon semmi hülyeséget! Nyomon vagyunk!"
- Nem - mondta Louis. - NEEEM!!!
Felállt és az íróasztal fiókjában kezdett matatni. Megtalálta a kulcsot és a szekrényhez lépett, amiben a huszonkettes sportpisztolyát tartotta, a szabályoknak megfelelően. Tűzálló szekrényben, a lőszerektől külön tárolva. Betárazta a fegyvert és kibiztosította. Térdre ereszkedett, a pisztoly csövét a szájába vette és a szájpadlásához szorította. Igazából ez egy kis kaliberű fegyver, tudta, hogy nem szabad hibáznia. A végső pillanatban arra gondolt, hogy fogja-e hallani a durranást. A lövedék sebessége gyorsabb, mint a hang, tehát nem fog semmit hallani, mert a halláshoz szüksége lenne a központi idegrendszerére, ami akkor már nem fog létezni.
"Ez a világ pokolra jut, mert mind bűnösök vagyunk. Állatok vagyunk, ölni teremtettünk!"'
Azt mondják, az ember halála előtt lepereg az egész élete. Nem így történt. Louis csak az egyre gyorsuló szívdobogását hallotta a fejében, aztán meghúzta a ravaszt. A fegyver hangját már nem hallotta.
Sötétség...
.jpg)