All-in

All-in 

Abban az időben megrögzött szerencsejátékos voltam. Először kaszinókba jártam, aztán olyan helyekre, amik nem voltak igazán legálisak. Csak a póker érdekelt, de abban profi voltam. A saját szabályaim szerint játszottam. Kilences alatt eldobtam mindent, kivételt képeztek a párok, vagy az egymást követő lapok egy színben. Ha átgondolom, ezek igazából nem is az én szabályaim. Ezeket az íratlan törvényeket minden komoly játékos ismeri. A dolog nehezebbik része az emberi tényező volt. Kiismerni az ellenfelet. Pszichológia.

Aznap este jól ment a játék. Először hatan ültünk az asztalnál. Lassan, de biztosan nyertem. Néha blöfföltem, de nem kockáztattam túl sokat. Úgy éreztem, ez az én napom. Éjjel két óra körül már mindenki lelépett, kivéve engem és egy ismeretlen játékost velem szemben. Korábban még soha nem láttam ezt a tagot. Ötven körül lehetett. Sötét haj, bozontos szemöldök és szakáll. Fekete öltöny. Magamban el is neveztem Lincoln-nak, mert nagy volt a hasonlóság. Előttünk egy-egy halom zseton.

- Még egy leosztást? - kérdezte Lincoln.

- Rendben - válaszoltam.

Osztás. Megnéztük a lapjainkat.  Nekem két ászom volt. Próbáltam valami reakciót felfedezni a fickó arcán, de ugyanazt a pofát vágta, mint eddig. Feketén csillogó szemek, a szája szegletében huncut vigyor. Már figyeltem egy ideje. Nagyon ügyesen játszott egész este. Talán nehéz dolgom lenne vele, de a lapjaimat figyelembe véve jók az esélyeim - gondoltam.

Megadtuk a vakokat és kíváncsian vártam a flopot. Az első három nyílt lap következett: kettes, nyolcas és ász. Remek lapok. Az ász drillt nem tudja überelni Lincoln. Valójában már eldöntöttem, hogy felteszem az összes pénzemet, de megjátszottam a bizonytalant. Vártam másfél percet, közben pár zsetont tologattam az asztalon ide-oda.

- All-in! - mondtam végül és az összes zsetonomat előre toltam. Nem kis összegről volt szó és biztos voltam benne, hogy a szakállas fickó be fogja dobni a lapjait. Nem így történt.

- Megadom - szólt Lincoln. - Ellenére lenne, ha emelnénk a téteket?

- Azt hittem, hogy érthető voltam. Nincs nálam több pénz, feltettem mindent - válaszoltam.

A férfi arcán egy picit szélesebb lett a huncut vigyor.

- Pénz... Nem csak a pénz képviselhet értéket. Én felteszem az autómat, maga pedig... Mondjuk a lelkét! - válaszolta és egy kulcsot dobott az asztalra. Egy ferrari slusszkulcsát.

- Ferrari?

- Igen, egy testa rossa - vigyorgott a fickó.

Egészen izgalomba jöttem. Ismertem ezt a tipust, vörös ördögnek is nevezik.

- És ha veszítek? - kérdeztem.

- Ahogy mondtam. Enyém lesz a lelke.

Lincoln szemében valami vörös izzást véltem felfedezni. Ennek elmentek otthonról - gondoltam és lelki szemeim előtt már a piros sportkocsi lebegett. Persze, hogy belementem a játékba. Jött az utolsó két lap. A turn egy hetes volt, a river egy kettes.

- Fullom van! - szóltam és vigyorogva mutattam meg a lapjaimat. Már éppen be akartam seperni a zsetonokat és zsebre szerettem volna tenni a kulcsot, mikor a szakállas megszólalt.

- Egy pillanat!

Hogy mi? Újra átnéztem a lapokat az asztalon. Kettes, nyolcas, ász, hetes és... Kettes! Na nem, az nem lehet!

A fekete ruhás felfedte a lapjait. Kettesek. Ez nem lehet igaz! Visszaültem a székre és forogni kezdett körülöttem minden. Lincoln négy darab kettessel elnyerte az összes pénzem. És a ...mit is? A lelkem? Nem tiszta a fickó. Hogy mert ekkorát kockáztatni? Ez tényleg őrült! A szemein is látszik! Most is vörösen izzanak! Leszakadt rólam a víz. Inni akartam, de üres volt a poharam. Katatón állapotba kerültem. Nem tudom meddig ültem magamba roskadva, de mikor Lincoln megszólalt, a zsetonok és a kulcs már nem voltak sehol, csak ő ült velem szemben.

- Úgy gondolom, ideje indulnunk, Eliot.

- Ki vagy te és honnan tudod a nevem?

- Mindent tudok rólad. Kötöttünk egy egyezséget és most velem jössz - válaszolta.

Nem igaz, hogy ez most velem történik. Miért? Miért pont én? Ez csak egy rossz álom lehet. Én csak fel akarok ébredni. Nincs ördög, nincs pokol, nincs sátán! A matematikában hiszek. Az ősrobbanásban. A pszichológiában. Az alvásparalízisben. Én csak fel akarok ébredni!

- Én nem követtem el semmit - nyögtem ki végül.

- Ne legyél naív, Eliot! Senki sem bűntelen. Számoltad hány embert szabadítottál már meg a pénzétől a pókerasztaloknál? Tudod hány családot tettél tönkre?

- Nem.

- Emlékszel arra a játékosra, aki elsőként távozott az asztaltól az elmúlt estén? - kérdezte Lincoln.

- George?

George-ot már régóta ismertem. Egy lúzer volt. Hamar elszállt az agya játék közben, ivott és általában könnyű préda volt a magamfajtának. Ma is nyertem tőle pár ezret, aztán elfogyott a pénze és hazament.

- Igen! George! - válaszolta az idegen. - Tudod anyagilag teljesen tönkrement és ma éjjel öngyilkos lett. A te szereped az ügyben nem elhanyagolható. Indulnunk kell, Eliot!

Ekkor omlottam össze végleg. George halott? Szótlanul felálltam, és követtem a szakállast. Mikor az utcára léptünk, csepergett az eső. Minden olyan volt, mint máskor, kivéve egy kisebb csoportosulást az úttest közepén. Egy teherautó gázolt halálra egy gyalogost. A szerencsétlen végtagjai természetellenes pózban kicsavarodva. Több nyílt törést véltem felfedezni és az arca... Az arca volt a legszörnyűbb. Kifejezéstelen tekintettel, üveges szemekkel bámult a semmibe. Felismertem. Én magam voltam. Én voltam! Azt gondoltam, hogy el fogok ájulni. Megkapaszkodtam Lincoln vállában és úgy éreztem hánynom kell.

- Ne is törődj vele! Úgy lesz minden, ahogy megegyeztünk! Csak a lelked kell! - szólalt meg.

Metróra ültünk és elég sokat utaztunk aznap éjjel. Az állomás, ahol kiszálltunk, nem volt ismerős. A peronról egy szervízfülkébe léptünk be, de azonnal észrevettem, hogy valami nincs rendben. Ez nem szervízhelyiség, hanem egy barlang! A falak vörösen izzottak és lépcső vezetett lefelé. A mélyből borzalmas hangok hallatszottak. Artikulátlan emberi sikolyok és vadállati hörgés. Megfordultam és vissza akartam rohanni az állomásra, de az ajtó már nem volt sehol. Sziklafal állta az utam.

- Istenem... - suttogtam.

- Isten? Istennek ehhez a legcsekélyebb köze sincs! A legcsekélyebb sem! - csattant fel a fekete ruhás, vörösen izzó szemekkel.

Elindult lefelé a lépcsőn és én követtem.