Hús

 Hús

Október 12

Az ebédlőasztalnál ülök és úgy érzem, valami nincs rendben az életemmel. A tányéromra pillantok és a banános-áfonyás zablepényt látom. A maradék étvágyam is elmegy. Nosztalgiázva gondolok vissza a rántotthúsra, a pörköltre, a fasírtra a grillhúsra és a steakre. Tőlem jobbra a kislányom eszegeti kedvetlenül a sütőtököt. Velem szemben a feleségem ül és jóízűen falatozik. Rám mosolyog.

- Talán nem ízlik az ebéd, Drágám?

- De. Nagyon is - válaszolom és kedvetlenül enni kezdek.

Nem volt ez mindig így. Mikor tizenöt évvel ezelőtt megismertem a feleségemet, még semmi gond nem volt vele. Étterembe jártunk, grilleztünk a ház mögött a kertben. Néha meghívtuk a barátainkat és steaket zabáltunk. Húst. Igazi emberi kaját. Nem ezt a szart.

Pár hónapja a feleségem elment valami vegetáriánus egyesületbe. Az egyik barátnője hívta el. Mivel az asszony szeretett volna leadni pár kilót, hagyta magát rábeszélni. Miután hazatért arról az elmebeteg rendezvényről, nem az az ember volt már aki régebben. Egy új feleség lépett be a ház ajtaján. Aznap töltött káposzta lett volna a vacsora, de az egészet kidobta a komposztálóba és kijelentette, hogy az állatok leölése és a húsfogyasztás bűn. Gyilkosság. Aznap este pirítóst vacsoráztunk.

Próbáltam vele kompromisszumot kötni. Egy ideig működött. Külön koszton voltunk. Ő mindenféle brokkolis, karfiolos rizst evett sárgarépával. Nekem és a kislányunknak egy ideig még sütött húsos ételeket. Végül ezt is abbahagyta és megkért minket, hogy legyünk mi is vegetáriánusok. Nekem annyira nem tetszett az ötlet. Szerintem a kislányunknak sem. Lucy, a kutyánk is elégedetlenségét fejezte ki, mikor undorodva elfordult a zöldborsós rizstől.

Befejezem az ebédet és felállok az asztaltól. Elindulok az emelet felé.

- Vacsorára lilakáposztás céklasaláta lesz kaporral! - szól utánam a feleségem.

- Remek! - mondom és távozom az étkezőből.

Október 29

Nagyon unom már ezt az étrendet. Úgy érzem nincs erőm. Gyártósor mellett dolgozom, mint operátor és ez elég kemény fizikai munka. Váltóműszakban dolgozunk. Este tíz után végzek. Mikor a munkahelyemről távozva elindulok hazafelé, betérek az egyik bevásárlóközpontba és veszek tíz darab tojást. Hazaérek, üdvözlöm a családot és megnézem mit főzött az asszony, de nem tudom megállapítani.

- Ez mi? - kérdezem.

- Dödölle sóskamártással - feleli a feleségem.

- Nem lenne gond, ha most kivételesen felütnék pár tojást és sütnék magamnak egy rántottát? - kérdem én.

- Ezt hogy képzeled? Tojást akarsz enni? Tudatában vagy annak, hogy ezek állati embriók? Tudod, hogy mennyire fáj a tyúknak, mikor kitojja azt a tojást? - vágja az arcomba az asszony felháborodottan.

- Jól van, meggyőztél - szólok fáradtan és felmegyek a hálószobába. Ma kihagyom a vacsorát és lefekszem. Nem akarok vele vitatkozni.

November 7

Ma vasárnap van, nem dolgozok. A rohadt életbe! Nem bírom tovább. Lemegyek a közeli szupermarketbe és veszek két kiló marhahúst. Hazamegyek és leteszem a konyhapultra.

- Mi ez? - kérdezi elcsukló hangon a feleségem.

- Ez? Ez marhahús Drágám! Be fogom pácolni, meg fogom sütni és zabálni fogok! - válaszolom.

- Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy ilyen aljas állatkínzó kannibál vagy! - mondja sírva az asszony és felrohan az emeletre.

Hallom, hogy hangosan zokog. A kislányom hozzám bújik és síró hangon kérdezi:

- Apu! Mi baja Anyunak? Bántottad?

Ér ennyit ez az egész? - gondolom magamban. Picsába az egésszel. Az összes húst kidobom. Lucy kutyus fájdalmasan nyüszít.

November 10

A facebook egész jó hely. Vannak zárt csoportok, ahol vicces dolgokat olvashat az ember. Például van itt egy poszt. Egy fej káposztát ábrázol a fotó és mellette ez a szöveg olvasható:

"Ez a káposzta az életét adta azért, hogy Te vegetáriánus lehess! Legyen szíved! Egyél követ!"

Felröhögök és elmentem a fotót. Felkeresem a feleségem vegetáriánus csoportját és megosztom a képet a szöveggel együtt. Jót vihogok magamban. Először csak háborgó és fenyegető reakciókat látok az olvasók részéről, de fél óra múlva beront a párom a szobába és oltári nagy balhét rendez.

- Mégis, hogy képzelted ezt, te hígagyú? Ilyen képet posztolni a csoportomba? - üvölt az arcomba.

- Miért? Mi bajod a káposztával? Mikor tizenhét éves korodban abortuszod volt, akkor nem voltál ennyire érzékeny az élőlényekkel szemben! - vágok vissza.

Az asszony megint bőgni kezd és átköltözik a vendégszobába. Úgy látom, mostantól kezdve külön alszunk.

November 12

Elegem van. Elegem van a zöldségekből. Úgy döntöttem, hogy az egyik munkatársamtól veszek egy nyulat. Élőt! Szép nagy jószág. A ház mögé viszem és megfogom a nyuszi hátsó lábait. Felemelem a levegőbe és a fejjel lefelé lógó állat tarkójára csapok a tenyerem élével. Ezt a trükköt még a nagyapámtól tanultam. Nyuszómuszónak eltörik a nyaka. Rúg még kettőt és többé nem mozdul. Mivel a kislányom jelenleg nem tartózkodik a közelben, nem hiszem, hogy szüksége lenne a kerti hintára. Leakasztom a láncot és az ülőkével együtt félredobom. Tapsihapsit fellógatom a csővázra és pár helyen megvágom azzal a vadásztőrrel, amit még a nagybátyámtól kaptam ajándékba régebben. Lenyúzom a nyúlról a bundáját. A kutyám érdeklődve figyeli a műveletet és a száját nyalja. Lucy máltai selyemkutya, de több neve is van. Például "Prüntyögő Pepüle". Ezt a nevet az asszony adta neki.

- Nyugi Prüntyi, te is kapsz belőle! - szólok a kutyusnak. Leteszem a vadásztőrt és a kezemet nyújtom a kutya felé. Lenyalja róla a vért.

Ekkor kiront a feleségem a házból és meglátja a felakasztott, megnyúzott nyulat. Sikítani kezd. Egy pillanatig úgy tűnik el fog ájulni, de nem ez történik. Kezébe veszi a vadásztőrt és felém fordul.

- Te senkiházi mocsok! Mit tettél? Ezért megdöglesz, te rohadék! - üvölti a nő és késsel a kezében felém indul.

Ahogy az arcára nézek, rádöbbenek, hogy ennek a fele sem tréfa. Rohanni kezdek a kert vége felé. Átugrom a földre dobott gyerekhintát. A feleségemnek nincs szerencséje, a bokája beleakad a láncokba és hasra esik. A kezében lévő vadásztőrbe zuhan és a penge szerencsétlen módon pont a mellkasába szúródik. Csak a hülye filmekben létezik olyan jelenet, hogy valakit leszúrnak és két másodperc alatt meghal. A valóságban nem így történik. Az áldozat általában elvérzik és ez nem kevés idő. Lehet, hogy órák, vagy napok kérdése. Elképzelhető, hogy végül elfertőződik a seb, az még tovább tart. Életem szerelmének ebből a szempontból szerencséje van. A penge átszakítja a szegycsontot és átszúrja a szívét. Pár másodpercig tart csak a haláltusája. Ránézek a hullára, aztán a nyuszira. Újra ránézek a holttestre. Fellógatom Tapsihapsi mellé. Ezt legalább nem kell nyúzni.

- Mi lesz a kaja, Apu? - kérdezi a kislányom, miközben az ebédet készítem.

- Máj lesz, hagymán pirítva. Krumplival! - válaszolom mosolyogva.

Állítólag a kutyáknak húszezerszer élesebb a szaglásuk, mint az embereknek. Miközben az ebédet készítem, mellettem Lucy kutyus szaglássza a mennyei illatokat és a száját nyalogatja.