Red room
Április negyedikén vettem meg a gépet. Pontosan emlékszem, mert a születésnapom után történt egy nappal. Kicsit másnaposan mentem a kínai piacra, ahol keservesen találtam egy nekem megfelelő laptopot. Annak idején nem mindig jártam egyenes utakon, ha az internetről volt szó. Ne értsetek félre, nem voltam hacker, inkább egy script-kiddie, de nekem pont egy olyan gép kellett, amiről nincs számla, nincs papír és készpénzzel ki tudom fizetni.
- Száz dollár! Csak neked! - mondta a ferde szemű eladó. Nem volt túl bizalomgerjesztő a fickó, de bekapcsolta a gépet és meg tudtam nézni. Hibátlannak tűnt.
Hazaértem és fel akartam telepíteni egy új rendszert, de aztán eszembe jutott, hogy átnézem a merevlemezt. Az emberek néha mindenféle jelszavakat és egyéb érdekes dolgokat felejtenek a használt gépeken. A törölt fájlok közt találtam egy videót, ami elég szokatlannak tűnt. Egy ruhátlan nő volt látható egy székhez bilincselve. Talán egy pincében vették fel a jelenetet, téglafal volt a háttérben és egy feszület lógott a falon. Egy kereszt, amire Jézus volt felfeszítve, csakhogy Jézus és a kereszt fejjel lefelé lógott. Tisztán kivehető volt, hogy az alak jobb keze csonka. Jézus egyik keze csuklóból letört, vagy letörték. A szobor anyaga fa lehetett, de arany színűre volt festve, ami eléggé megbarnult. A megbilincselt nő kiabált.
- Nem tudom hol vagyok! Elaltattak és itt tértem magamhoz! Levágták két ujjamat! Kérem segítsenek! Aki látja ezt, kérem segítsen!
A kép szélén egy lista volt olvasható.
"Fog: 8 token"
"Köröm: 10 token"
"Ujj: 40 token"
"Jobb kar: 500 token"
...és a lista folytatódott mindenféle testrészekre kiterjedően, egészen a lefejezésig és az élve boncolásig. A videoanyag hirtelen véget ért és hibajelentést küldött a gép.
Te jó ég! Mi ez? Valami beteges red room video a darknetről? Nem tűnt megrendezett jelenetnek. A nő arcán a rémület és a kétségbeesés valódi volt. Első gondolatom volt, hogy értesítem a rendőrséget, de a fájl adatai szerint hónapokkal korábban rögzítették a felvételt. Azt gondoltam, hogy a nő már biztosan meghalt és nem akartam magamra felhívni a rendőrség figyelmét, mert én sem jártam mindig egyenes utakon. Leformáztam a merevlemezt, újratelepítettem a rendszert és hosszú hónapokra feledésbe merült a felvétel.
November elsején történt. Pontosan emlékszem, mert a barátnőm születésnapja volt és azokban a napokban tartották halloweent, amit kifejezetten utálok. Egy régiségkereskedésben jártam, mert valami ajándékot akartam venni és jól tudtam, hogy Emily rajong az okkult dolgokért. Az üzletben láttam újra a sérült feszületet. Ezúttal nem fordítva lógott a falon, de azonnal felismertem. Aranybarna, egy méter magas kereszt, a megfeszített szent jobb keze csuklóból letörve. A torkomban dobogott a szívem.
- Ez mennyi? - kérdeztem az eladót, aki valószínűleg maga volt a tulaj. Vékony, szemüveges öregúr volt, nyolcvan és a halál közt.
- Ó... Ez nem eladó.
- Valóban? - kérdeztem.
- Igen, ez egy igazi ritkaság. Az én büszkeségem. A tizenhatodik század idején készíthették. Sérült, de az értéke így is felbecsülhetetlen - mondta az öreg.
- Megkérdezhetem hogy jutott hozzá?
- Ó, úgy látom maga is szakmabeli! Két hónapja vettem. Fontos magának az, hogy hol jutottam hozzá? - kérdezte az öreg.
- Igen, érdekelne - feleltem.
- Egy pillanat... - és a tulaj hátrament az üzlet végébe, egy lefüggönyözött helyiségbe. Hallottam, hogy tárcsáz és telefonál. Nem értettem mit mond, mert suttogva beszélt.
Az öregúrnak semmi köze a darkwebhez, az nyilvánvaló volt. Nem tudtam volna őt elképzelni, miközben nőket csonkít meg. Derűs arccal tért vissza.
- Az üzlettársam hajlandó felvenni magával a kapcsolatot. Itt egy telefonszám! - átnyújtott egy cetlit.
- Köszönöm! - mondtam és elindultam a kijárat felé. Azt gondoltam, azonnal megyek a rendőrségre. Megvan a red room fickó száma. Ezen a nyomon már el tudnak indulni - gondoltam.
Ütést éreztem a tarkómon és a földre zuhantam. Az utolsó emlékem az volt, hogy az öreg áll fölöttem egy súlyosnak látszó menórával a kezében.
Mikor magamhoz tértem, a bokám és a csuklóm egy székhez voltak bilincselve. Igazából nem is bilincsek voltak ezek, hanem inkább kábelkötegelők. Teljesen ruhátlan voltam, mint az a szerencsétlen nő azon a régi felvételen. A keresztet nem láttam, de ha ott volt, az a hátam mögött lóghatott a falon.
- Tudja, Mr. Anderson, hibát követtem el - szólalt meg az öregúr - Ugye nem baj, ha így szólítom? Időközben átnéztem az iratait. Hatalmas hiba volt kiállítani a szobrot. Biztos vagyok benne, hogy ön felismerte. Tudja, én és az üzlettársam úgy gondoljuk, hogy maga egy tökéletes alany a következő előadáshoz, ráadásul mindenképpen el kell hallgattatnunk magát. Sajnálom... Tudja, Mr. Anderson, a televízió ideje lejárt. Mit is látunk a kereskedelmi csatornákon? Reklámokat? Negyven éves filmeket? Bugyuta vetélkedőket, ahol parancsra sikítanak a nézők? Valóságshowt, ami előre meg van rendezve? - Az öreg széles lendülettel körbemutatott a helyiségben. - Látja ezt? Ez az igazi valóságshow!
Az öregúr csuklyát húzott a fejére. Olyan volt ez, mint egy hóhér jelmez a középkorból.
- Fogd be a száját! - mondta az idős fickó.
Előlépett egy másik alak a háttérből, akit eddig nem is vettem észre és bekötötte a számat. Ugyanolyan csuklyát viselt, mint az öregúr, de félmeztelen volt.
- Sajnálom, Mr. Anderson, de a mai fogászati kezelés elmarad. Nem szeretnénk, ha valamit elkotyogna a kamerák előtt. Sajnos maga tudja, hol van az üzletem és ez nem tartozik a nagyközönségre. Adás indul!
Lámpák fénye csapott a szemembe. Velem szemben három kamera közvetítette a műsort. A szemközti sarokban pár monitor. Saját magamat láttam bennük, továbbá a nézők számát, ami ijesztő ütemben emelkedett.
- Hölgyeim és uraim! Mélyen tisztelt publikum! Induljon a műsor! A mai szereplőnk egy fiatalember. Az árlistát a monitor jobb oldalán láthatják! Fogat ma technikai okok miatt nem húzunk!
A két alak a sarokba vonult, ahol egy kis asztal helyezkedett el. Ez a hely a kamerák látószögén kívül esett. Levették a csuklyáikat és megkávéztak. A köpcös, félmeztelen alak fiatalabb volt, talán negyvenes. Még soha nem láttam. Talán arra vártak, hogy a nézőszám emelkedjen. Kiabálni akartam a kamerák felé, de a számat alaposan bepeckelték, így csak egy gyenge nyöszörgésre futotta az erőmből. Az egyik monitoron ment valami chat, ahol a nézők írtak egymásnak üzeneteket. A műsort már közel hatvanezren nézték. Sípolás hallatszott. A chatablakban piros szöveg jelent meg. Nem tudtam elolvasni, a szememet elvakították a reflektorok. Azok ketten újra a fejükre húzták a csuklyát és közelebb léptek.
- Hölgyeim és uraim! A Devil_426 nevű nézőnk 10 tokent ajánlott fel egy körömért!
Az a félmeztelen barbár kiválasztott egy fogót a műszerei közül és letépte az egyik mutatóujjamról a körmöt. Csak egyszerűen letépte, mintha ez egy hétköznapi dolog lenne. A körmöt bedobta egy vödörbe, a fogót pedig visszatette a kerekes asztalra a többi szerszám közé. Láthatóan nem volt rá hatással az üvöltésem sem. Visszamentek a sarokba, ledobták a maszkot és rágyújtottak, közben egymás fülébe suttogtak valamit és hangtalanul kuncogtak. Az jutott az eszembe, hátha a barátnőm, Emily is nézi most ezt a műsort és a szemei előtt fogok meghalni... De miért nézné? Ő soha nem járt a darkweben, szerintem a létezéséről sem tud.
Emlékszem rá, anyám kiskoromban mindig leszidott, ha hintáztam a székkel a konyhaasztalnál. Próbáltam megbillenteni a széket, ahová most kötöztek és úgy tűnt, szerencsém van. Nem volt a padlóhoz csavarozva. Amíg a két alak egymással volt elfoglalva és szívták a cigarettát, újra megpróbáltam hátradönteni a széket, aztán lendületből, teljes testsúlyommal hirtelen előredőltem. Felborultam a székkel együtt, az orromat beütöttem a padlóba és az oldalamra dőltem. Valahogy meglöktem az egyik kamerát, ami állvánnyal együtt eldőlt és meglökte a másik kamerát, ami szintén felborult. Olyan lehetetlen szögben állt meg, hogy a lencséje pont a két hóhér felé fordult, akik most csuklya nélkül álltak az asztalnál, földbe gyökerezett lábbal. A monitorok felé néztem. Az egyik képernyő tényleg a két alakot mutatta. Arcukon meglepetés és rémület. Innen, a padlóról a chatmonitort is jobban láttam. A nézők száma hetvenötezer fölött volt.
- Ez az öreg Frank a régiségkereskedésből! - írta Devil_426.
- Ez az a vénember az Old Things-ből! - írta Makiverem-22.
- A fiatalabbikat ismerem! Programozást tanított az egyetemen! - írta Badgirl_666.
Az öregúr szájából kiesett a cigaretta.
- A rohadt életbe... - mondta a dagadt.
Az öreg kapott észbe elsőként. Korát meghazudtoló fürgeséggel ugrott a műszerekhez és az összes kábelt kitépte a gépekből. A dagadt fogott egy kalapácsot és összetörte a kamerák lencséit. Eldobta a kalapácsot. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy nem tudja mit csináljon még, aztán felém fordult.
- Te rohadék! - kiáltotta és teljes erejéből fejberúgott. Sötétség...
Egy autó csomagtartójában tértem magamhoz. A végtagjaim szabadok voltak és iszonyúan sajgott a fejem. Ki akartam kotorni a számból a rongyokat, mikor hangokat hallottam kintről.
- A te hibád Frank! Legalább letakartad volna azt a szobrot! Különben is jó helye volt a pincében!
Felnyitották a csomagtartót és én próbáltam mozdulatlan maradni.
- Szerinted meghalt?
- Szerintem igen. Vigyük a többihez!
Kidobtak a kocsiból és a lábamnál fogva végigvonszoltak valami füves talajon. Már éjszaka volt, mert teljes volt a sötétség. Ahogy a csillagos ég felé néztem, fák lombjait láttam, mintha erdőben lennénk. Bedobtak valami gödörbe, ahol iszonyú büdös volt. Majdnem elhánytam magam, de próbáltam mozdulatlan maradni.
- Iszunk valamit és hajnalban betemetjük ezt az egész pöcegödröt! - szólt a dagadt.
- Majd te betemeted Peter! Így is leszakad a derekam! - mondta az öreg.
Hallottam, ahogy elmennek. Jól sejtettem, egy tömegsírban voltam. Hánynom kellett. A kezem közt oszlásnak indult emberi testrészek, hajcsomók, csontok... Kimászni sokkal könnyebb volt, mint gondoltam. Szerencsém volt, mert a gödör már majdnem megtelt. Egy kunyhót láttam az erdei tisztás szélén. Ablakai sárgán világítottak. Odakúsztam a kocsihoz. Nyitva volt, de nem volt benne a kulcs. Átnéztem a kesztyűtartót, de pótkulcs sehol. Csak egy csomag földimogyoró és fél doboz cigaretta. Aztán észrevettem a fegyvert a hátsó ülésen. Egy sörétes puska. Mossberg, ha nem tévedek és ráadásul töltve! Felröhögtem volna magamban, ha lett volna hozzá hangulatom, de meztelen voltam egy erdei tisztáson, véresen és bűzlöttem a rothadó hús szagától. Fáztam. Úgy gondoltam gyalog nem jutok messzire, azt sem tudom hol vagyok. Meg kell szereznem a kulcsot. Lassan közelítettem meg a házat, nem szerettem volna zajt csapni. Végül az egyik ablak alatt pihentem meg pár percre. Hallottam, ahogy Frank és Peter vitatkoznak.
- Nézd Frank... Én csak egy programozó vagyok, mellesleg nincs priuszom. Az egyetemről is csak tévedésből vágtak ki! - hallottam a dagadt hangját.
- Tévedésből? Hiszen az a lány még kiskorú volt! Ráadásul a tanítványod! - mondta az öreg.
- Neked akkor is több a veszítenivalód! - csattant fel Peter. - Ha kiderül a háborús múltad, neked annyi!
- Arra célzol, hogy náci tiszt voltam? Parancsot teljesítettem, ha nem tudnád! - vágott vissza Frank.
- Az is a te ötleted volt, hogy az üzlet pincéjében rendezzük be a stúdiót! - Peter szinte már kiabált. - Tor anonym hálózatot használtunk! Az áldozatokat a város másik végéből hoztuk! Én nem hibáztam! Te baltáztad el a szoborral!
- Te pedig nem csavaroztad le azt a rohadt széket!
Ekkor döntöttem úgy, hogy rájuk török. Felálltam a verandán, és próbálkoztam a zárral. Semmi. Vállal nekirontottam az ajtónak, de nem sikerült betörni. Talán túlságosan le voltam gyengülve. Másodszor is nekirugaszkodtam, de szabályosan visszapattantam. Ekkor az ajtó kinyílt és Peter állt a bejáratnál, arcán meglepetés és rémület. Elsütöttem a fegyvert és Peter fél feje eltűnt. A lövés erejétől hanyatt esett és holtan terült el a padlón. Berohantam a házba. Az öregúr az egyik széken ült az asztal mellett. Arca sápadt és ijedt.
- Bontson nekem egy sört - mondtam neki halkan és leültem vele szembe. Ki voltam száradva. Olyan szomjúságot még soha nem éreztem, mint akkor. Az öreg bontott egy sört és lassan felém tolta az üveget.
- Kérem... - szólt Frank.
- A kocsi kulcsa is kéne - mondtam.
- Peter zsebében... - motyogta az öregúr.
Megittam a sört, felálltam, átnéztem a holttest zsebeit. Magamhoz vettem a kulcsokat, közben a fegyver csövét nem vettem le az öregről.
- Fogja a testet és dobja a gödörbe. A "többihez"!
Eltelt pár perc, amíg Frank átvonszolta a tisztáson a dagadt testét. Végül a gödörbe lökte és levegő után kapkodva térdre rogyott.
- Magáé a választás Frank! Tömegsír, vagy siralomház.
Az öregember rám nézett, egy pillanatra elgondolkodott, aztán keservesen felállt és a sír széléhez lépett. Felém fordult, arca vigyorra húzódott. Kezét karlendítésre emelte. Talán szólni akart, de nem maradt rá ideje. A mellkasát érte a lövés és a teste a gödörbe esett. A házban találtam pár ruhadarabot. A fegyvert is a tömegsírba dobtam, a kocsiba ültem és elhajtottam. Kijutottam a huszonhármasra és magam mögött hagytam az erdei utat.
Soha többé nem ültem számítógép elé.
