Időutazás
Időutazás
1.
Két férfi ült az íróasztalnál. Az idősebbik, Patrick volt a megtestesült nyugalom. A jegyzeteit böngészte, közben halkan hümmögött. Jack alapjában véve feszült típus volt. Remegő kézzel gyújtott cigarettára.
- Miért nem próbáljuk meg visszafelé? - kérdezte Jack.
Patrick felemelt az íróasztalról egy golyóstollat.
- Tegyük fel, hogy most visszaküldöm az időben ezt a tollat két perccel. A kísérlet eleve kudarc.
- Miért?
- Az időugrás pillanata előtt két perccel már meg kellett volna érkezni hozzánk a tollnak a jövőből. Megérkezett? Nem érkezett meg, tehát a kísérlet nem sikerült, vagy nem is fogjuk végrehajtani. Nekem egyik lehetőség sem tetszik.
- De ha mégis megérkezne? - kérdezte Jack.
- Ha ez megtörténne, utána természetesen elvégezném a kísérletet. Neked most csak az a feladatod, hogy dokumentáld ezt az egészet. Menjünk át a laborba!
Patrick csak pár napja avatta be őt a kutatásaiba. Az elméleti fizika igazából nem volt a szakterülete. Patrick értett az ilyesmihez. Abban is biztos volt, hogy ha a vezetőség tudomást szerezne erről a kísérletről, amit engedély nélkül végeznek, nem úsznák meg szárazon. A projektet a cég túl kockázatosnak találta és hónapokkal ezelőtt leállította. Mindenki úgy tudta, hogy Patrick teleportációs gépet épít. Már rég besötétedett, az épület gyakorlatilag üres volt, csak a portán bóbiskoltak az éjjeliőrök. Beüzemelte a három kamerát, közben a társa a gépeket ellenőrizte. Maga az időgép egy üveghenger volt, ami egy talapzaton állt. Föntről vastag kábelek csatlakoztak hozzá, mellette több tartály és csövek, vezetékek kibogozhatatlan sokasága és a vezérlőpult. Monitorok, számítógépek, billentyűzetek.
- Először arra gondoltam, hogy valami homogén tárgyat küldünk át az időn -, mondta Patrick - de miért ne csaphatnánk bele a lecsóba?
- Hogy érted?
- Küldjük át Lucyt!
- A kutyát?
- Miért ne?
- Nem hiszem, hogy ez etikus lenne. Nem tudhatjuk hogy végződik ez az egész. Könnyen lehet, hogy elpusztul.
- Ne papolj etikáról! Ez az egész kísérlet illegális. Ha Lucy nem térne vissza, nem szólunk róla senkinek - mondta Patrick - a videoanyagot pedig utólag megvághatjuk, vagy törölhetjük.
Lucy máltai selyemkutya volt. A szőre fehér, csak az orra és a szemei voltak sötétek, ezek alkottak képzeletbeli háromszöget a pofiján. Egy volt az intézmény kísérleti állatai közül. Bizonyos szervezetek nem nézték jó szemmel az állatkísérleteket, de szükség volt rájuk. Patrick kinyitotta az üveghenger oldalán a zsilipet és betette az állatot.
- Megy a felvétel?
- Igen! - mondta Jack, miközben az egyik kamerán babrált valamit.
Patrick odaállt az egyik kamera elé és mintha egy hivatalos közleményt olvasna fel, beszélni kezdett.
- Patrick Peterson vagyok, a HYX-71-es kutatócsoport tagja. A mai dátum 2006 április harmadika. A mögöttem látható szerkezet egy időtorzító gép, amit saját terveim alapján építettem és titokban fejeztem be. Első teszt. Megpróbálunk egy élő, organikus szervezetet átküldeni az időn öt perccel előre. Az alany neve Lucy, fajtája kutya. Szuka. Kora másfél év. Az állat az eszköz hatósugarán belül tartózkodik - az órájára nézett - Most 21:52 az idő. 22 órakor működésbe hozom a gépet +5 perces időintervallummal. 22:00-kor az alany eltűnik és 22:05-kor remélhetőleg megjelenik az időkamrában, ahol jelen pillanatban is tartózkodik. Számára csak egy pillanatig fog tartani az egész. A társam Jack Roberts önként jelentkezett, hogy dokumentálja az eseményeket. A kísérlet ideje alatt nem szakítjuk meg a felvételt. A kísérlet miatt bekövetkezett esetleges anyagi károkért magam vállalom a felelősséget.
Lassan telt el a hátralévő pár perc. Jack rágyújtott volna, de ez a labor területén szigorúan tilos volt. Kalibrálták a gépeket, még egyszer ellenőriztek mindent. Végül Patrick egy parancssort gépelt be és pontosan 22 órakor entert nyomott. Egy másodpercig nem történt semmi, aztán Lucy, aki eddig a kamra üvegajtaját kaparta, egyszer csak eltűnt. Durranás hallatszott, mintha pezsgőt bontottak volna.
- Mi volt ez?
- Vákuum... Azt hiszem vákuum keletkezett. Várjunk.
Életük leghosszabb öt perce volt. Pislogás nélkül nézték a digitális órát. Végül letelt az öt perc és 22:05-kor... Nem történt semmi! Pár percig csak ültek és nézték az időgépet, de a vastag, domború üvegfal mögött nem jelent meg a kutya. Elsőként Jack törte meg a csendet.
- Most mi van? Elbaltáztad? Hol van Lucy? Ezért kockáztattam az állásomat? Ennyit a találmányodról és a hírnévről! Én voltam hülye, mikor belementem ebbe a baromságba!
- Várjunk még... Talán a számításaim nem voltak egész pontosak és később...
- Nem érdekelnek a számításaid! - csattant fel a másik.
- Most hová indulsz? Törölni kéne a felvételeket és eltüntetni a kamerákat!
- Csináld magad! Időutazás! Ekkora baromságot! Én megyek és leiszom magam!
2.
A Töltőállomás igazán vicces név volt egy kocsmának, de a törzsvendégek megszokták és már régen nem találták humorosnak. Jack már legurított jó néhány italt és egy férfival beszélgetett a bárpultnál, akit eddig soha nem látott. A tévében a híradó ment, de igazából senki nem figyelt rá.
- Tudod haver, az első feleségem koreai volt. Koreában ismertem meg. Tudod mi van Koreában?
- Koreaiak?
- Hülye! - normál esetben ez sértésnek számított volna, de mindketten eléggé el voltak ázva ahhoz, hogy a dolog súlyát felmérjék - Fejlődés, haver! Kibaszott nagy fejlődés! Tudod hol vagyunk mi hozzájuk képest?
- Nem tudom, nem ismerem azt a kontinenst - válaszolta a fickó.
- Hé! Hangosítsa fel a tévét! - szólt oda a pultosnak Jack. A televízióban a bemondó az előző heti lottónyereményről beszélt.
" - Eddig még nem jelentkezett a telitalálatos lottószelvény tulajdonosa. A rekordösszegű nyeremény 28millió dollár. A nyerőszámok pedig emelkedő számsorrendben: 31, 42, 43, 67 és 79."
Jack először bambán bámult ki a fejéből, aztán felkelt a bárszékről és fizetés nélkül elhagyta a kocsmát. Mikor kiért az utcára, gyalogolt még pár métert, aztán rohanni kezdett.
3.
- Betty! Betty! - Jack szinte beesett az ajtón - Hol vagy?
- Már megint ittál? Most mit ünnepeltetek az alkesz haverjaiddal? - a felesége a nappali közepén állt és karjait keresztbe fonta a melle előtt - hangjából gúny érződött, de a férje ezt most észre sem vette.
- Nem figyeltük a sorsolást! Életem! Nyertünk, érted? Telitalálat! - Jack térdre rogyott a szőnyegen és sírni kezdett. - Ezt nem hiszem el! Soha többé nem kell dolgoznunk! Érted?
Betty arckifejezése megváltozott. A durcás arckifejezést először a meglepődés váltotta fel, szeme kikerekedett, aztán zavarodottság és ijedtség volt látható.
- Én...
- Megnyertük, érted már? - Jack felállt a szőnyegről, odarohant a feleségéhez és a karjaiba kapta a nőt. Mivel Jack kicsit részeg volt, majdnem elestek.
Jack és Betty 17 éve játszottak a lottón ugyanazzal a számkombinációval. Pár kettes találat és egy gyenge hármas, ami nem fizetett jól. Most bejött a főnyeremény, valami azonban nem stimmelt, mert a feleség arcára rémült kifejezés telepedett.
- Én nem... Az az igazság, hogy én nem adtam fel a szelvényt a múlt héten - szólalt meg remegő hangon az asszony.
- Hogy mi? - Jacket mintha gyomron vágták volna. Aztán ez a fájdalmas érzés felkúszott a mellkasába, onnan pedig a fejébe. Érezte, ahogy az agyát elönti a vér és emlékek rohanták meg. A dührohamai a középiskolában, a verekedések, a terápiás kezelések és az a nyavalyás három hét a klinikán. Elméjét gyilkos düh szállta meg. Nem tudta pontosan meddig tartott ez az állapot, de a tudata lassan tisztulni kezdett és...elengedte Betty nyakát, aki véreres szemekkel, élettelenül zuhant a padlóra.
Első gondolata volt, hogy hívja a mentőket, de úgy döntött megpróbálja újraéleszteni a nőt. Öt perc telt el, de Betty nem mutatott életjelet. Pár borda roppanását hallotta szívmasszázs közben, végül tehetetlenül és fáradtan terült el a szőnyegen. Vége...
- Úristen, mit tettem? - Jack soha nem volt vallásos, Istent is csak egészen rendkívüli esetben említette, de ez most rendkívüli eset volt. Sok dolog megfordult a fejében. Temetés, rokonság, börtön, öngyilkosság, végül úgy döntött leissza magát. A felesége testét bevonszolta a hálószobába és felbontott egy üveg bourbont. Valamikor éjjel ébredt fel, csörgött a telefon. Patrick volt az és Jack delíriumos álmából ébredve fogadta a hívást.
- Jack! Ébren vagy még? Rájöttem! A gép működik, csak pár dolgot kihagytam a számításból Tudom, miért nem jött vissza Lucy és azt is tudom, hová tűnt!
- Működik? Még a laborban vagy? Te idióta...
- Egész éjjel ezen dolgoztam! Ez nem telefontéma! Mikor tudsz bejönni? - Patrick hangjában izgatottság volt érezhető. Ez újdonság volt, mert a fickó normál esetben mindig nyugodtan viselkedett.
- Menj a fenébe! - mondta Jack és letette a kagylót. Idióta. Átkozott idióta! Időutazás... Időutazás? Időutazás!!!
4.
Jack egy szikét szegezett Patrick torkának. A férfi arcán rémület tükröződött és Jack számára ez nagyon is megfelelt.
- Most bemegyek az időkamrába! Te visszaküldesz engem az időben tizenkét nappal! Különben megöllek!
- Ne csináld ezt! Mondtam, hogy a visszautazás egy paradoxon és...
- Sikerülhet! - mondta Jack - Visszautazok tizenkét napot! Tizenkét nappal ezelőtt vasárnap volt és senki nem tartózkodott a laborban!
- Ne csináld ezt! Pont erről akartam veled beszélni, mikor felhívtalak! Az ősrobbanás idején, 13 és fél milliárd évvel ezelőtt, mikor az általunk ismert univerzum keletkezett, minden tágulni és forogni kezdett... A téridő...
- Nem érdekelnek a kifogásaid! Visszaküldesz, vagy megdöglesz! - mondta Jack, arcán őrült kifejezéssel.
Igen. Visszautazik. Egy hete lesz arra, hogy feladja a lottószelvényt. Nem fog meghalni a felesége. Még mindent jóvátehet. Felveszik a nyereményt és gazdagok lesznek. Más esélye pedig nincs.
- Visszaküldesz! - mondta és ököllel arcon ütötte a társát, aki elesett. Jack újra a földön fekvő ember torkának nyomta a szikét. Vér serkent ki a nyomában és Patrick fájdalmasan felkiáltott.
- Rendben, megcsinálom!
Jack görnyedve mászott be az időkamrába. A zsilip ajtaja sziszegve zárult be mögötte. Térdre ereszkedett a kapszula alakú fülke közepén és ostoba gondolatok jutottak eszébe. Ez majdnem olyan, mint a "Légy" című film, vagy a Terminátor. James Cameron alkotása.
Patrick a vezérlőpulthoz lépett, véres arcát egy zsebkendővel törölgette. A műszereket beállította mínusz tizenkét napra és begépelte a parancssort. Jack türelmetlenül intett a kamra belsejéből - Gyerünk, csináld!
Patrick Peterson keze tétován az enter billentyű felé nyúlt, de aztán meggondolta magát és leült a billentyűzet mellett levő székre. Arca gúnyos vigyorra húzódott.
- Nem kell kiabálnod Jack. Az időkamrában van mikrofon és amint látod hangszóró is. Tudod, az a gond, hogy ha vasárnap megérkezel a laborba, nem fogod tudni kinyitni az időgép ajtaját belülről, mert az ajtó csak kívülről hozható működésbe, - de ez a kisebbik probléma. A nagyobbik probléma a bolygó folyamatos mozgása. Kapiskálod már? A Föld 24 óra alatt tesz egy fordulatot a saját tengelye körül. Ezenkívül a Nap körül is kering. Ha ehhez hozzáadjuk a galaxisunk tengely körüli forgását és az általunk ismert világegyetem tágulását az ősrobbanás epicentruma körül, bizony könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy sok-sok ezer mérföldet haladunk a térben minden egyes másodpercben, anélkül, hogy ezt mi észlelnénk. Az időgép elméletileg működik, de a gyakorlatban használhatatlan. Ezért vártuk hiába a kutyát tegnap este. Lucy utazott az időben. Megérkezett, csak éppen nem ide.
Patrick arcán még szélesebb lett a gonosz vigyor. Jack torkát a kétségbeesés kezdte el szorongatni.
- Engedj ki innen! Azonnal engedj ki!
- Két okból nem engedlek ki. Először is azért, mert megütöttél és megfenyegettél. A másik ok az, hogy hónapok óta viszonyom van Bettyvel. Tőle tudom, hogy rég tönkrement a házasságotok és verted Őt - Patrick arca hirtelen komoly lett és rideg. - Tudod, valami gyakorlati haszna mégiscsak van a találmányomnak. Megoldhatjuk a radioaktív hulladékok tárolását. Feleslegessé teheti a hulladékzúzókat, a szeméttelepeket, használhatjuk úgy, mint kivégzőeszközt, de alkalmas egy tökéletes gyilkosság elkövetésére is. Hiszen tudod; ha nincs holttest, nincs gyilkosság. Azért ne szomorkodj! Te leszel az első időutazó emberi lény!
- Betty meghalt te barom! Én fojtottam meg! Csak próbálom visszacsinálni ezt az egészet!
- Dögölj meg! - Patrick véres arcán egy könnycsepp gördült le és rácsapott az enter gombra.
5.
Jack kiáltani akart, de nem maradt rá ideje. Az időkamra vörösen világító belseje eltűnt és egy pillanatra apró, világító pontokat látott. Talán csillagok... Szemei a nyomáskülönbség hatására kiugrottak a szemüregeiből, a mellkasa szétrobbant. Vére, mint fagyott permet repült szét a feketeségbe, belső szervei szintén csonttá fagyva repültek szét a végtelen űrbe.